Az attikai régió magában foglalja Görögország fővárosát, Athént, de ezt leszámítva nem igazán ismert a turisták előtt. Talán Poszeidón templomának romjai és az athéni strandok vonzanak több látogatót, de a félsziget többi része nem nevezhető éppen turista központnak. Első ránézésre ebben nincs is semmi meglepő, hiszen az Athént három oldalról körülvevő hegyek, Imittós, Pendéli és Párnitha nem kedveznek a városiasodásnak, akárcsak az itt vezető – de főleg nem vezető – útvonalak.
Az Attikai félszigetet három oldalról az Égei-tenger mossa, északi oldalát pedig hegyek szegélyezik. A félszigetnek van egy nagy kiterjedésű medencéje is, melyben Athén, illetve annak külvárosa foglalnak helyet, a keleti felén elterülő síkságot pedig szőlőültetvények borítják.
Bár a legfejlettebb attikai város már a kezdetektől fogva Athén volt, a félszigetnek voltak más települései, melyek vele párhuzamosan szépen haladtak a fejlődés útján. A mükénei korszakban az attikaiak önálló mezőgazdasági közösségekben éltek, a félsziget számos települését ekkor alapították, köztük Marathont, Thorikos-t és magát Athént is, mely fokozatosan kiemelkedett a többi város közül és folyamatosan háborúkat folytatott velük. Kereskedelmi, kulturális és gazdasági központtá vált. Az Attikai félsziget történetét gyakorlatilag mindig is a háborúskodás jellemezte, megszállók, elnyomók, kalózok ellen vívott harco*kat. Csak a 19. században, mikor Athén hivatalosan is Görögország fővárosa lett, lépett az Attikai félsziget többi települése is a modern fejlődés útjára és vált az ország egyik legfontosabb régiójává, rengeteg autópályával, kikötővel és gyárral.
Ellentétben azzal, amit a legtöbben gondolnak, az attikai felfedezés nem korlátozódik csupán a városnézésekre. Számtalan hely van a városok központjától távolabb, amire érdemes időt szánni, beleértve strandokat, régészeti lelőhelyeket, tengerparti településeket. A félsziget keleti felének legjelentősebb városa Marathon, ami főként az elmúlt néhány évben vált jelentős üdülőhellyé, partjai mentén hotelek egész sorát húzták fel. Történelmi látnivalókban bővelkedik a város, kezdve a marathoni csatában elhunyt 192 athéni katona sírdombjától egészen az i.e. 2000-1100. között használt temetőig. Marathon egyik legszebb pontja a tó, ami bár mesterséges, tökéletesen illeszkedik környezetébe. Innen oldják meg Athén vízellátását.
Az Attikai félsziget legdélebbi pontja a Szunion-fok, melynek tetején áll Poszeidón temploma. Az eredeti épületet a perzsák i.e. 480-ban lerombolták, 440 körül Periklész építtette újjá. Napjainkra csupán néhány oszlop maradt meg belőle. Egykor a templomban Poszeidón 5 m magas szobra állt, ennek is csak töredékei láthatók az athéni Régészeti Múzeumban. A helyszín egyik legérdekesebb része az itt található oszlopon lévő “Byron” felirat, melyet maga a költő vésett ide 1810-es látogatása alkalmával. Athén központjából rendszeresen indítanak kirándulásokat a Szunion-fokhoz, hiszen egy olyan helyről van szó, amit a görög fővárosban járva nem szabad kihagyni az útitervből. A régészeti lelőhelyektől eltekintve a Szunion-fok híres gyönyörű naplementéjéről és fantasztikus panorámájáról, mely az Égei-tengerre nyílik. A Szunion-fok mellett fekvő Lavrion városban érdemes felkeresni az Ásványtani Múzeumot is.
Ma már csak kevesen tudnak róla, de az ókorban az egyik legfontosabb szentély volt Amphiarion szentélye, mely az Attikai félsziget észak-keleti részén, a mai Oropos falu területén található. Az 5. században építették a helyi hős tiszteletére, a zarándokok pedig rendszeresen felkeresték válaszokat és gyógyulást remélve tőle.
Az Attikai félsziget déli részén is található egy turisták által ritkán látogatott műemlék. Vravrona régiójában áll Artemis temploma, ahol az ókorban minden negyedik évben nagyszabású ünnepséget rendeztek.
Attika nyugati részének legfontosabb régészeti helyszíne Eleuszisz. Az i.e. 17. századtól egészen az i.e. 4-3. századig itt tartották az elefszinai misztériumot Demeter templomában. Közvetlenül a lelőhely mellett egy kis régészeti múzeumban lehet még többet meg tudni a templom történetéről.
Ahogy Görögország valamennyi régiójában, az Attikai félszigeten is megszámlálhatatlan templom áll. Közülük a legjelentősebbeknek Athén ad otthont, de a város határain kívül is találunk kisebb kápolnákat, melyeknek értékét gyönyörű fekvésük – hegytetőn vagy tengerparton állnak – tovább növeli. Ezek a kis kápolnák nem látogathatók bármikor, csak különleges alkalmakkor tartanak nyitva, vallásos ünnepeken, keresztelők, esküvők alkalmával.
Az Attikai félsziget egyik legjelentősebb kolostora a bizánci Kaisariani kolostor, melyet a 13. században alapítottak és a szintén bizánci Daphni kolostor, mely a 6. században épült.
Az Attikai félsziget legnépesebb települése Athén, de a tengerparton végig követik egymást a kisebb falvak. Ezek kellő távolságra vannak a nyüzsgő, túlnépesedett külvárosoktól, háborítatlanul élhetik a hagyományos mederben zajló hétköznapjaikat. Az apró települések főként nyáron kelnek életre, amikor nem is annyira a külföldi turisták, mintsem az athéniak keresik fel őket. Sok fővárosinak van itt nyaralója, hétvégi háza, főként Rafina, Loutsa és Oropos kedvelt pihenőhelyek. Az Attikai félsziget északi részén több város is található, melyek azonban inkább a falvakra emlékeztetnek. A görög hegyvidéki városokra hasonlítanak, melyek nem csak a kilométereket, de számos egyéb tényezőt tekintve is nagyon messze vannak Athéntól.
